Szamorú versek
"Tudom, hogy nagyon tud fájni, mikor szíven szúr egy váratlan szó, s kiderül, ő már mást szeret,
"Szerelem mikor könnyeket hullajtasz, mégis ugyanúgy szereted őt. Szerelem, mikor ő egy másik lányt szeret, de te csak mosolyogsz, és azt mondod: 'Jól vagyok', pedig csak sírni és sírni szeretnél." "A szerelem okozta kínok közül az a legnagyobb , mikor gyűlölni akarjuk azt ,akit a világon a legjobban szeretünk." Szerelmes voltam, de egy nap véget ért, bár megfogadtam nem sírok senkiért. Mégsem tudtam ott így elhagyni, hogy ne lásson engem úgy halkan sírdogálni. Csak álltunk egymással szemben szótlanul, és látja hogy könnyem kicsordul. Majd lett egy néma mozdulat felém, végül elfordult s elindult egy másik lány felé. Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem, Akármennyire is próbálok Fáj, hogy ennyire szeretlek, mert ha rád nézek, látom, hogy ez téged mennyire nem érdekel. Ne haragudj rám, ha titokban imádlak, elsuttogom neved hervadó virágnak. Nyári estén csillagok csak Rólad mesélnek, ne haragudj rám, ha fáj a szívem Érted! Félek tőled, bár nem tudom miért, égék tőled, szerelmes szívem tiéd! Imádlak, bár nincs hozzá jogom, várlak bár nincs rá okom! "Egyszer majd elmúlik, s begyógyul a seb, de a csókot mi szánkon égett, feledni nem lehet" "Nem fogok sírni. Már nem. Csak úgy tud fájni."
és csak meghalni volna jó..."
és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem.
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
egy életen áttartó önfeledt románcra.
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak,
nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak.
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el.
a szerelmed nélkül élni nem tudok
így végül lehunyom a szemem
és elalszom a könnyeimmel.
Istenem! Mikor kimondtad azt a szót, hogy vége,
mintha
S már a halállal sem küzdök,
most már csak bátorságot gyűjtök...
Csak a Halál csókját érezném már végre...ennyi csak,mit remélek..."
?Nem az a fájdalom, sírni, zokogni, Akkor a legelviselhetetlenebb valakinek a hiánya, mikor melletted ül, és tudod, hogy sosem lehet a tiéd.? (Marquez) Nem az az igazán nagy fájdalom, melytől könnyes lesz a szem, Ne gondold,hogy nem szeretlek mert távol vagy tőlem. Ne gondold,hogy elfeledlek hisz fáj a szívem érted. Elválaszt mindenki idegen táj,és ez nekem nagyon fáj. Ha távolba is tudsz szeretni,nem foglak soha elfeledni. Tartozom egy vallomással én nem lehetek boldog mással. Nem szeretek más csak téged,tenélküled nem ér semmit az élet.. Ha majd leszáll a csendes est,ha majd otthon lehajtod a fejed, Jusson eszedbe ki téged szívből szeret!!! Ha azokra gondolsz kik téged szeretnek,gondolj rám is,mert én is szeretlek. Két szép szemed csillogása tette rabbá szívemet.Nem tudlak elfeledni soha-soha tégedet. Az élet csak egy játék,de játszani tudni kell. A szerelem veszélyes játék,de vigyázni kell vele,sohasem tudhatod előre,holnap még játszhatod-e? Nem kívánom hogy szeress,hogy rám örökké emlékezz.De ha visznek majd utolsó utamra,dobj egy szál rózsát síromra. Szívem száll feléd egy hosszú éjszakán,Elgyengül a testem a szerelem mámorán. Ne sírj ha az élet fáj,ha a bánat a szívedbe váj! Ha rám gondolsz,egy este könnyezve,s a régi szép emlékek jutnak eszedbe, A megsárgult emlék nem lesz többé tiszta, Szeretlek. Ezt szót csak annak mond,kit igazán szeretsz! Ha aludni térek rólad álmodom,ha ébredek csak te rád gondolok! Ne sértsd meg azt ki téged szívből szeret,mert a szenvedő szív megbocsájt,de soha el nem feled!!! Miért múlik el minden ami szép? Ha valaki azt mondja imád,ne hidd el szavát! SZeresd a virágot,ne tépd le hiába! Ábrándolzom valakiről de lehet hogy hiába! Fáj a szív,hogyha sírsz,Ég a lelkem hogyha hívsz! Szeretnék mélyen két szemedbe nézni,s elmondani hogy nélküled nem érdemes élni!! Nem hiszem,hogy álmaidnak vége,nem hiszem hogy nem lesz többé nyár! Szívembe zártalak,kis kulcsa elveszett,ne törd át a rácsot,örökké szeretlek. Olyan szomorú egyedül lenni,valakit hiába szeretni!Valakirá várni de nem jön többé.Valakit titokba szeretni örökké. A legnemesebb kő az mely nem tűr karcolást.A legnemesebb szív az mely inkább vérzik,semhogy mást megsebezzen. Ha egyszer a temetőbe jársz,s valamelyik fejfán olvasod a nevemet,írd oda halványan: sose feledlek szerelmem!!! Ne hidd,hogy feledni foglak,ne hidd hogy mást tudnék szeretni. Amikor téged először láttalak,felejthetetlenül a szívembe zártalak. Ne szeress jobban mint én szeretlek!Hűségesebb se légy mint én leszek!Ne légy őszintébb csak olyan mint én! Csak annyit gondolj rám mint én gondolok! Ha bánat dúlja lelkedet,szíved sajogva ég, Két szerelmes szív ha egy ritmusra ver,sok édes csók nem maradhat el! Holdvilágos éjszakákon,ha az álom elkerüli a szememet,te utánad vágyakozva,halkan súgom nevedet!! Ha néma csillagos éjszakákon elmerengsz a múlt felett,ne felejtsd el hogy valaha ismertél engemet! Jobb meghalni,mint elválni attól,kit igazán szeretsz.Mert a meghalás biztos álom,de az elválás szívtépő fájdalom. Valaki titokban rólad álmodik.Valaki rólad szövi legszebb álmait.Valaki téged nagyon-nagyon szeret.Valaki boldog ha melletted lehet.Valaki szemébe miattad könny ragyog. Az a valaki hidd el : ÉN vagyok !! Semmit se tarts csekélynek,bármi kicsinek is látszik.Homokszemből áll a hegy,pillanatból áll az év, csekélységekből áll az élet. Szeress,de nézd meg kinek adod a szíved!mert ha rossz helye lesz megszakad a tied!!! Félek attól mit hoz majd a holnap. Szeresd a csillagot,mert neked is ragyog!De legjobban azt szeresd kinek nevét a szívedbe hordozod! Leszáll az alkony,pihena táj.Nem tudok aludni valami fáj.Téged szeretlek ,s utánad vágyom. Nem feledlek soha e világon!
Hanem a fájdalmat mosolyba folytani.
Az ember erős, de a szíve megszakad,
Ha azt, kit igazán szeret, szeretni nem szabad.?
Hanem az, melyet egy életen át hordozunk mosolyba folytva csendesen.?
Rádhajtom a fejem és arra gondolok,egy napon szívem tejlesen megkapod.
Te vagy a reménységem,az álom,légy boldog(velem ) ezen a világon.
El ne hagyj soha,s mond hogy nem álom,kínzó szerelem ez mely legszebb a világon.
Ne sírj ha érnek csalódások, és elsuhannak a gyönyörű álmok.
Titkold el szíved szenvedését,ne halld a sors gúnyos nevetését.
Szemed hiába könnyes,sírni lehet,de nem érdemes!
Gondold azt hogy szerelmünk nem volt más csak álom,
Feledd el csendesen, én is megpróbálom.
Ami velünk történt csak a kettőnk titka.
Rózsás ablakod nem lesz többé nyitva,
Elváltunk egymástól szépen ahogy illik,
Kik kapud nekem többé ki nem nyilik.
NEm átkozom amit velem tettél,
Azt sem kérem számon amit megígértél.
Ne tégy boldogtalanná senkit,ha boldoggá nem tehetsz!
Ne ejtsél át senkit,gondolj csak arra,neked is fájna ha valaki megcsalna.
Fájnia kell a szívnek ha igazán szeret,fájdalom nélkül,szeretni nem lehet.
Kell tudni kacagni és sírni, valakit megunni és visszhívni.
Csalódni kell százszor csalódni ezerszer,hogy boldogok lehetssünk csak egyetlen egyszer.
Inkább legyen szíved meghalni kész,mintsem elválni attól,kit igazán szeretni vélsz.
Te vagy az első srác kit tudtam szeretni,te vagy az első kit nem tudok feledni.
Ha eszembe jutnak az elmúlt hónapok,szívem ilyenkor mélyen felzokog.
Azért mert tőled ilyen távol vagyok,minden percben csak te rád gondolok!
Ne tudod te mit jelelt:választ várni attól ki többet nem jön el.
Nem kívánom,de lesz egy pillanat,mit úgy szeretsz örökre elhagy!
Akkor majd megtudod miaz: választ várni attól ki téged nem szeret!
Akkor jössz rá ki voltam én,mikor számodra minden véget ér!!!
Miért fáj szívünk az elmúlt tegnapért?
Miért nem lehet örökké ma?
Hisz akkor nem kéne elválnunk soha!!!
Ha valaki azt mondja szeret,talán nem de talán igaz lehet.
De ha valaki szemedbe néz némán,annak add szívedet,mert az szeret igazán!!!
Ne dobd el könnyen az út porába!
Mert tört virágnak nem zöld a levele,a szív is megtörik ha játszanak vele!!!
Szeretem de ő nem szeret s küzködöm továbbra.
Sírhatok de hiába,nem látom őt továbbra.
Gondolatban visszatér,de sírásomtól megkímél.
De most itt vagyok,Gyere és ülj le és szoríts nagyon!
Egy gondolat kísárjen szüntelenül,szeretni csak egyet lehet végtelenül!
Új tavasz jön majd a télre,boldogság a szenvedésre,újra felragyog a napsugár!!!
Míg a szívem egyet tud dobbanki,én téged tudlak igazán szeretni.
Nem foglak feledni,míg e földön élek,örökké szeretni foglak téged!
Akkor tudom,hogy nem fogsz elfeledni,mert akkor a sírig hűen fogsz szeretni!
És még a sírban is a hideg hant alatt,szívem örökké csak a tied marad!!!!
Ne mond el senkinek,nehogy gúnyolva légy!
Ne lásson át a fátylon a kíváncsi tömeg!
Mosoly ragyogjon arcodon,ha sír is a szemed!
De az igaz boldogság akkor jön el végleg,ha a nagy szerelemnek házasság a vége!!!
Félek attól ,jót hoz-e vagy rosszat?
Félek attól mit mondasz majd nekem.
Félek attól hátha elhagysz engem...
E pár sorral üzenem meg neked:nem élhetek úgy hogy ne lássalak tégedet!!